Benned a létra

IGEHIRDETÉS ÚJÉV NAPJÁN KISKŐRÖSÖN

Elindult Jákób Beérsebából, és Hárán felé tartott. Egy olyan helyre ért, ahol eltölthette az éjszakát, mikor a nap lement. Fogott egyet az ott levő kövek közül, azt a feje alá tette, és lefeküdt azon a helyen. És álmot látott: Egy létra volt a földre állítva, amelynek teteje az égig ért, és Isten angyalai jártak azon fel és le. Odafönt pedig az Úr állt, és ezt mondta: Én vagyok az Úr, atyádnak, Ábrahámnak Istene, és Izsáknak Istene! Ezt a földet, amelyen fekszel, neked adom és a te utódaidnak. Annyi utódod lesz, mint a föld pora, terjeszkedni fogsz nyugatra és keletre, északra és délre, és áldást nyer általad, meg utódod által a föld minden nemzetsége. Mert én veled vagyok, megőrizlek téged, akárhova mégy, és visszahozlak erre a földre. Bizony, nem hagylak el, amíg nem teljesítem, amit megígértem neked.

Amikor Jákób fölébredt álmából, ezt mondta: Bizonyára az Úr van ezen a helyen, és én nem tudtam! Félelem fogta el, és így szólt: Milyen félelmes ez a hely! Nem más ez, mint Isten háza és a menny kapuja.

Reggel fölkelt Jákób, fogta azt a követ, amely a fejealja volt, fölállította szent oszlopként, és olajat öntött a tetejére. Azután elnevezte azt a helyet Bételnek, azelőtt Lúz volt annak a városnak a neve. És ilyen fogadalmat tett Jákób: Ha velem lesz Isten, és megőriz ezen az úton, amelyen most járok, ha ad nekem ételül kenyeret és öltözetül ruhát, és békességben térek vissza apám házába, akkor az Úr lesz az én Istenem. Ez a kő pedig, amelyet szent oszlopként állítottam föl, Isten háza lesz, és bármit adsz nekem, a tizedét neked adom. (1Mózes 28,10-22)

Egy családi dráma kellős közepébe csöppentünk bele. Ézsaú egy tál lencséért eladta az elsőszülöttségi áldást, Jákób az édesanyja segítségével becsapta vak apját, Izsákot, és megszerezte az áldást. Ezt látva Ézsaú testvérgyilkosságot forral a szívében, ami anyja fülébe jut, aki azt parancsolja Jákóbnak, hogy meneküljön nagybátyjához Háránba. Más okok miatt, de Jákób is ezt parancsolja neki. Menj Lábánhoz, és onnan hozz magadnak feleséget, mert Ézsaú kánaáni lányt vett el, és mit ér az életem, ha ilyen asszonyok jönnek házamba. Ez nagyon fáj Ézsaúnak, és még egy lapáttal tesz apja keserűségére: Ábrahám kitagadott fiának, Izmáelnek egyik lányát is feleségül veszi.

Micsoda indulatok forrnak ebben az ősatyás szappanoperában?! Mi pedig újévre nem egy tiszta sztorit kaptunk, hanem egy nagy katyvasz kellős közepén egy fénysugarat. De pontosan ez a valóság! Saját életünk jó néhányszor összekuszálódik, mert összekuszáljuk, és Isten válasza ilyenkor nem az, hogy kiemel a válságunkból, hanem belelép a kríziseinkbe, és jeleket ad, álmokat ad, és megerősít minket akkor is, ha éppen menekülünk, ha nem látjuk, mit hoz a jövő, ha még a következő lépéssel is bizonytalanok vagyunk.

Jákób elindult. Maga mögött hagyta családját fizikailag, de mindvégig cipelte szívében Ézsaú haragját, anyja bánatát, és azt a félelmet, hogy talán nem látja többé beteg, öreg apját. Elindult azzal a tudattal, hogy többek között miatta is széthullt a családja. Elindult és 20 évig nem is tért haza. Talán elképzelte, hogyan veszi át apja örökségét és viszi tovább gazdaságát, hiszen az atyai áldás ezt is jelentette: ő lesz a családfő. Ehelyett a feje főhetett amiatt, hogy az áldásból csak a szavak maradtak, de semmi vagyon, hogy mindent magának kell megszereznie idegen földön, soha nem látott nagybátyja házában, unokaöcsiként, fogadott vőként.

Azt hiszem, mindannyian voltunk már olyan helyzetben, amikor saját tetteink következményeivel kellett szembesülnünk, és nagyon nehéz lett ez a teher. Fájdalmak útjaira léptünk, és sok keresztet kellett cipelnünk. Ilyenkor megváltozik a viszonyunk önmagunkhoz. A bűnt bűnhődés követi. Az Isten nélkül hozott döntések után és következtében éljük meg igazán azt, milyen ostobák is voltunk, hogy kihagytuk Istent a számításból. A bűnhődést azonban Isten kegyelmének erőterében élhetjük meg. Pál mondja: Ahol megnövekedett a bűn, ott még bőségesebben áradt ki Isten kegyelme. (Róma 5,20) A bűnhődés a bűnök következményeinek vállalása, de az Úr nem hagy minket benne egyedül, hanem a mélyponton jön el közénk, látogat meg, és teszi nyilvánvalóvá szeretetét.

Jákób az első nap estéjén, amikor csak egy darab kő volt a vánkosa, álmot látott. Létrát, mennyei grádicsok fényes sorát. Létrát, ami összekötötte az ő nyomorult helyzetét a megoldással. Fájdalmai útjának elején jelet kapott arra nézve, hogy miként élheti meg jövőjét úgy, hogy nem csupán túlélésre rendezkedik be, hanem aktívan, Istenre figyelve jár, és lépésről lépésre, létrafokról létrafokra, napról napra, évről évre minden döntését az Úrral összhangban hozza meg.

Weöres Sándor száz éve született evangélikus költőnknek van egy egy nagyon találó gondolata: Fölötted az ég, alattad a föld, benned a létra. Jákóbi sorsunkban meghatározó, hogy észrevesszük-e magunkban a létrát, az Úrral való kapcsolatunk eszközét. Továbbmegyek: nemhogy észrevesszük-e, hanem befogadjuk-e. Hiszen a létra úgy lett Jákób része, hogy kijelentést kapott róla álomban. Itt vagyok, Jákób, kapcsolatba lépek veled, angyalok mennek hozzád, és azt mondom neked, én veled vagyok, megőrizlek téged, bármerre mész.

Az Úr, a mennyei angyalseregek Ura nekünk is adott egy létrát, ami összeköti az eget a földdel, és bennünk élhet: Jézust és az ő keresztjét. Fölötted az ég, az ÚR áldása, hatalma, szeretete, akarata, veled való terve. Alattad a rög, a föld, a valóság, a hordozott nyomorúság, a bűn és a bűnhődés helye és ideje. És benned ott az álom. Látod álmodban Őt? Látod Isten álmát veled? Észreveszed Őt? Benned él Jézus? Meg akarod ragadni a megoldást? Ki akarod mondani: Hadd menjek Istenem, mindig feléd? Hadd lépjek Istenem mindig veled?

Új évbe léptünk. Lehet, hogy a régiben nem figyeltünk a létrára. Az Úr azonban Jákóbnak is adott áldást egy új kezdethez. Ő élt a lehetősséggel. Az álom s éj után kél újra fény, új hittel a követ megáldom én. Jákób fogta a követ, és látható jellé tette maga számára. Fölállította szent oszlopként, mert Isten háza, a menny kapuja lett számára ez a hely. Isten háza = Bét-El.

Ez csak egy kő, mondhatnánk. Valóban. Ha más arra jár, neki nem mond semmit. Jákób nem írta rá, hogy idetettem ekkor és ekkor, nem mondta el senkinek, mi célból van itt, nem rendelt oda papokat, és nem tartott rendszeresen istentiszteleteket. A ráöntött olajat idővel lemosta az eső. Ez a kő talán fel sem tűnt senkinek, hiszen sok másik kő is volt mellette. Csak Jákób tudta, hogy azért szent a hely, mert Isten beszélt hozzá. Neki volt fontos. Nem alkotott maradandó várost, templomot, hanem ez a kő azt jelölte, hogy az eljövendőt, az istenit, a létra csúcsán lévőt keresse, bárhol is jár, él. Mert ahogy az év igéje is mondja: Nincsen nekünk itt maradandó városunk, hanem az eljövendőt keressük.

Jákóbnak Isten háza, Isten temploma, a menny kapuja nem helyhez kötött volt, hanem szívhez kötött. És az ő szívét bizony Istenhez kötötte fogadalommal és figyelemmel. Belekapaszkodott Isten kijelentésébe és ígéretébe: Azt mondod, Uram, velem leszel, akárhova megyek. Ha tényleg így lesz, és igaz az áldásod, akkor bármit adsz, én mindenből neked adom a tizedet. Az időmet, a szerzett vagyonomat, a  gyermekeket. Akkor én neked adom a szívemet. Egész életen át tartó elszántság kell ehhez a fogadalomhoz. Egy nehéz út elején kapott áldást akkor sem felejtheti el, ha jól megy a sora.

Most az új év kezdetén fogadalmakat tesznek az emberek. De vigyázzunk, jól fontoljuk meg, mit fogadunk! Különösen Istennek! Mert fogadalmunk a mi pecsétünk, aláírásunk Isten ígéretére, velünk kötött szerződésére. Ugyanakkor azt se feledjük, ha nem válaszolunk Isten áldására, akkor nem is tudunk élni vele. Akkor a létra, a szent kő, az álom, a kijelentés elszáll, elmúlik, és mehetünk tovább egyedül az úton, és küzdhetünk tovább egyedül a bűneink következményével. A fogadalom nem lehet kevesebb, mint hogy befogadjuk az Urat a szívünkbe: Én a szívemet adom neked, Uram. Ámen.

Uram! Köszönöm, hogy nem hagysz magamra gondjaimmal, magam okozta bűneimmel, hanem kijelented azt, hogy velem vagy minden lépésemben, velem vagy bűneim terheinek cipelésében is. Uram, köszönöm a létrát. Uram, legyen házaddá a szívem, állítsd föl bennem Jézus keresztjét, és formálj úgy, hogy neked tudjam adni kapott áldásod javát, gyümölcsét ebben az új évben és egész életemben. Ámen.